Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves olvasónak/szurkolónak/csapattagnak!

Idén első idegenbeli mérkőzésünk Vácra vezetett. Én, hogy egy kicsit most önzően magamról beszéljek, NYERNI AKARTAM!! Ennél jobban bizonyítani még semmit sem akartam mondván, hogy tavaly a váci meccsen, ami itthon volt nem játszottam, mert akkor voltam beteg, a lelátóról néztem és izgultam végig azt a meccset, amit az utolsó pár percben nyerünk meg! A 2 pont a miénk.

A Váctól mindig féltem 'kisebb koromban'. Az én szememben ők egy nagy, erős csapat, akik a tabella elején foglalnak helyet. Ez 2013-ban gyökerestül megváltozott, miután megnyertük a meccset. Nincs verhetetlen csapat! Egy győri nyertes meccs után jöttem rá erre igazán, de a váci csak megerősítette bennem a tudatot. 
Úgy érkeztem meg Vácra, hogy a szezonban még nem találkoztam velük, de majd most megmutatom!!

Az első félidő számomra szó szerint semleges volt. A legborzasztóbb, hogy 10 percig nem dobunk gólt, mi meg 5-öt kapunk. Pedig se a védekezéssel nem volt gond, és hagy legyek egoista, a kapusteljesítménnyel sem volt gond. Igaz voltak megint benézett dolgaim, de amit lehet azt kihoztam magamból, az indításaimra megint büszke lehetek! Ezeknek hála fel is hoztuk az eredményt és 10. perctől kezdődően indult be úgy a mérkőzés, hogy már izgulni lehetett. A fallal nem lehet problémám, mert nagyon örültem, hogy a lányok kíméletlenül védekeztek, bármit mondtam hallgattak rám, ám a végén lehet elfáradtak, voltak kiugrálások és a beállós csak megtalálta ezeket az üres helyeket. Én meg mint valami kis kezdő kapus, szinte az összesbe belenyúltam, mégis bepattant.. 

18-18 as félidővel mentünk pihenni. Ránéztem az eredményjelzőre és csak ez járt a fejemben, hogy ez rohadtul meg van. Kaptuk a szünetben a fejmosást, a bíztatást, LÁNYOK EZ MÉG MEG VAN!!

Aztán jött a második félidő és én nem tudom, hogy mi történt. És hogy velem mi történt? 3 kapussal mentünk, és az első félidő után már semmit nem tudtam hozni. Lenullázódtam. Pero ott ült a pálya szélén és csak erre tudtam koncentrálni, hogy " úristen, most látja, hogy mennyire nem vagyok jó, azt fogja hinni, hogy az egész szezonban ilyen voltam, nem tudok hozzáadni semmit a mérkőzéshez..." 
A legrosszabb még az, hogy volt kapusedzőnk, Nyuszi is ott ült. Szinte éreztem, hogy a tekintetével megöl, és amekkora szeméy voltam valamikor a szemében, most sokat alacsonyodtam, netalántán eltűntem.. Csalódást okozok. 

A végeredmény tehát 36 - 30.

Nem sikerült bebizonyítanom a váciaknak, hogy a dunaújvárosi kapu megközelíthetetlen.
Az öltözőben folytatódott a fejmosás, én meg csak mérgelődtem. Az utolsó mondat egy hatalmas levegővétel és 10-ig elszámolás után mindig ugyanaz: " Nincs baj, folytatjuk tovább, itthon játszunk Loki ellen, készülünk rá! "

A legborzasztóbb még is az volt a mérkőzésen, hogy drága balkezes jobbszélsőnk Vivi lesérült. Tegnap este kiderült, hogy ugyan 'csupán csak' részleges bokaszalag szakadása van, mégis most hetekre kiesik. 
GYÓGYULJ VIVI, PIHENJ SOKAT, VÁRUNK VISSZA!!!

Kicsit bántóak voltak Tibcsibá szavai, de túl kell az ilyet élni, átkell lépni és következő alkalommal megmutatni, hogy bizony tényleg vannak rossz napjai az embernek, de nem sűrűn fordul elő és megváltoztatni a véleményét arról, hogy nincs akarat erőnk!
Mégis, még a 3. helyen állunk, a vác mögöttünk. Meglepett a tabella. Innentől kezdve szórakozás nincs, oda kell tennünk magunkat és szezon végén a felsőházi rájátszásban kell lennünk, éremmel a kezünkben kell abbahagyni a 2013-1014es évet!!

Tehát következő mérkőzés itthon Debrecen ellen, a szurkolás baráti lesz, a mérkőzés vérre megy :)) A 2 pont a miénk! 

A végtelenségbe és tovább!