Nos, ami késik nem múlik!

2013-at írunk, október van és a 19-ről mesélek. Olyan mérhetetlenül jó kedvem volt, hogy fel nem tudtam azt ép ésszel fogni. Kedvem támadt utazni sokat és meccsezni. 
Fél 11-kor indultunk Jani bával a volán mögött. Megint megnyugtatott az a tudat, hogy ő a sofőr :) 

Viszont az aggasztott rendesen, hogy a junior meccs lesz az első, illetve teljesen más helyen, mint a többi. Valami új csarnokban játszottunk, ami csak egy edzőteremnek teljes mértékben megfelelt, semmi másnak nem. 

Nincs mondjuk okom panaszkodni, mert jó hely volt, csak mondom...a tudat. Na a lényeg, hogy a szokásos kezdő sor felment első félidőben VELEM a kapuban. Féltem rendesen :/ 
Nos nem tudom eldönteni, hogy mindent beleadtam e, vagy csak véletlenül értem is egyszer-kétszer labdába, de azt vettem észre, hogy 2-vel vezettünk félidőben. 
Szerintem védekezésünk hátulról nézve megfelelőnek mondható, sajnos voltak kiugrálásaink kettesből, amikor az öltözőben meccs előtt megbeszéltük direkt, hogy mit is csinálnak.. A lényeg, hogy rendesen elment a hangom, mert hiába kiabáltam, szerintem a lányokhoz nem jutott el a hang, mert mindenki kiabált velem párhuzamosan..

Az első félidőnek vége és leültünk pihenni, azt vettük észre, hogy kezdenek fáradni. Most kellene lepacsani rájuk. Helyette ők csaptak le minket. Vagyis engem konkrétan jól lecsaptak. Nusi mondott egy tanácsot, hogy a 'Kakadu' csak a bal sarokba tudja dobni, feküdjek bele... Megfogadtam és meg is volt, az volt az egyetlen labda amivel találkoztam a második félidőben. Na akkor lépett Tibibá és cserélt le Csiszire, aki mint a festék úgy fogott. Két hetest is magáénak tudhatott, pár ziccert, ugyan neki is voltak benézett dolgai, akkor visszacserélődtünk. Lehet, hogy nem kellett volna. Mert hogy én nekem semmi közöm nem volt a labdához, de még rosszul is érkeztem a sérült lábamra, ami lassan 2 éve nem akar gyógyulni, sajnos most megint meghúztam. (Jelentem, most teljes mértékben egészségesnek mondhatom magam, az éjszakám volt rossz, de nem panaszkodhatok, a lábam remekül van!!) Onnantól kezdve a kispad mellett feküdtem a földön és csak jegeltem csöpp lábamat. 

A meccsen voltak szép dolgok a kapuban és úgy éreztem, hogy nem tudtuk kihasználni gólszerzésre azt, hogy védett a kapus. A bírók sem épp a mi segítségünkre siettek, ezektől eltekintve szerintem korrektek voltak, vagyis inkább jó fejek. De bíróval nem szabad folalkozni!!!

A siófoki csajok szétzúztak minket, Tibcsibá felismerte a másik Tibcsibá (siófok edző hehe) taktikáját, hogy azokat a lányokat hagyja a végére, akik még felnőttben is játszanak. 
Nézők szerint volt tizenvalahány perc, amíg nem dobtunk gólt.. Vagy csak egyet. EZ ROSSZ! 

A végeredmény tehát 35-30 lett.
 

Ezektől függetlenül nem volt rossz nap. Bementünk öltözőbe és beszélgettünk, hogy mi lehet a baj, ezt a beszélgetést viszont nem mondhatnám lecseszésnek, ez ilyen lélek öntős 'monológ' volt, hamár Tibibá oly' nagyon szereti ezt a szót, mióta leírtam legelőször :))
Öltözködés és készülődés után viszont zúztunk egyből a másik csarnokban, ahol az ifi meccs már javában zajlott és a végén meg is nyerték, szóval GRATULÁLOK! (És úgy tudom, hogy a felnőtt pedig döntetlent játszott, ezáltal Nekik is!)

Van még mit gyakorolnunk és tanulnuk, de jobb később, mint soha észrevenni ezeket a dolgokat, hogy mi nem megy és azonnal javítani rajta! Közösen kell segítenünk egymást, mert Egyénenként elveszünk, csapatként nyerünk!
A jövőhetünk kicsit pihenősebb lesz, hétfőn egy erősítő edzésre kell készülnünk, kedden pedig Éjszakai túra, amit a Rudas iskola szervez :) Alig várom már! Szerdán pihenünk, csütörtökön pedig Pentele ellen játszunk egy edzőmeccset. Utána hosszúhétvége. A következő héten pedig felkészülés egy újabb meccsre pontszerzési lehetőségként, amit Egertől szeretnénk csenni. 

Minden segítségre és szurkolásra szükség is lehet :) 
A végtelenségbe és tovább!