2013.10.13 08:16
Hát mit mondjak? A napom tökéletesen kezdődött, és úgy gondolom, hogy tökéletesen is végződött. Meg közben bármi történt az tökéletes volt.
Nos a meccs. Kicsit félve készültem el, mert a zoknim nem száradt meg :D Úgy volt, hogy ifi elejére is kimegyek, de zokniszárítgatások közepette rájöttem, hogy ez nem fog össze jönni. Ilyenkor azért félek, mert ha a cuccomra nem tudok odafigyelni, akkor ez a meccsre készülődést mutatja..
Amikor átöltöztünk és megvolt a buzdító monológ az öltözőben, kiültünk és néztük az ifit, egyből elkezdtem izgulni, fogalmam sincs, hogy miért, de Rati állítása szerint ő is izgult kicsit.
Bemelegítéskor Csiszivel voltam kapuban, aki már lejátszott egy egész ifit. Még is ő kezdett, mert én nem mertem kezdeni. Talán az az 5 perc kellett a kispadon, hogy valami a fejemben megforduljon, megváltozzon és odatudjam magam tenni 100%-ban.
Csiszi el volt fáradva, nagyon látszott, szegénykét még utána kidobom a mélyvízbe, hogy kezdjen helyettem..:)
Fölmentem pályára és.. nem tudom mi történt velem. De egyre többször találkoztam a labdával, egyre többet tapsoltak és sűrűbben hallottam a ' Bravó Évike!! ' szóösszetételt. Éreztem, hogy jó az amit csinálok és mindenki büszke rám.
A meccsen sajnos, úgy gondolom, hogy voltak olyan pillanatok, amikor védtem egy labdát és nem tudtuk ezt kihasználni gólszerzésre. Vagy épp a kipattanóra nem figyeltünk oda, de hála Istennek ezek nem sűrűn estek meg.
Végig kiabáltam az egész meccset, irányítottam a falat hátulról pont úgy, ahogy azt kell, ahogy megkértek, most megcsináltam. És a lányok hallgattak is rám, ez volt a szerencsénk, hogy meghallottak és odafigyelt mindenki. Ügyesek voltunk, nagyon ügyesek!!
A végefele, második félidőben ránéztem az eredményjelző táblára és sajnos azt láttam, hogy 'csak' 5 van közte, és még van elég idő ahhoz, hogy ha leállunk, felhozzák. Védtem egy labdát, jövök ki előrébb, amikor észreveszem, hogy borzasztó nagy hülyeséget olvastam :) Ugyanis 7-tel nyertünk.
Az utolsó időkérésünk... : ' - Élmény gól. Keti megfogja, bebassza, ha nem bassza be jövünk vissza és kivédekezzük! '
Én csak a végét hallottam, nem tudtam, hogy miről van szó, mi támadtunk amikor észrevettem, hogy a labda egészen magasra feldobva a levegőbe és Ketinek ment a kínai, amit úgy bevágott hosszú alsóba, hogy az valami elképesztő érzés. :) Még most is ráz a hideg, ahogy ezt írom. Világi kiabálások, sikítgatások, őrjöngések voltak, én a 29. perctől kivoltam készülve. (+ rátett még az is, hogy rendesen elfáradtam, szószerint már a seggemen vettem a levegőt, de totál megérte :D ) Csak annyit láttam, hogy jön a labda 55. másodpercbe, amit megfogtam, és amint leperegtek az utolsó másodpercek a lányok a kispadról széttépték Ketit örömükben :)
Nagyon boldogok voltunk, a dzsunior, ahogy ígértem, kilépett ebből a 0 pontos szarokból és elkezdődött a pontszerzés, amit mi tudunk, azt tegnap mind megmutattuk.
A felnőtt gárda is szenvedősen, de hozta a kötelező nyertes meccset tegnap este, Gratulálok Nekik :)
Mi jó meccset akartunk játszani, úgy gondolom a kívánságunk teljesült.
Ma (vasárnap) a csapat egyik része utazott NBII-es meccsre Tököl ellen, ha jól tudom. Sok sikert a csajaimnak :)
Hétfőn pihi van, kedden pedig Kicsi szülinapja és a jól megérdemelt győztes-szülinapi foci, majd felkészülés egy frankó siófoki meccsre, amit hasonlóan sikeresként akarunk zárni!
... A végtelenségbe és tovább! :)
(a képek a fejlécben frissültek :))
