2013.10.23 11:20
Tisztelt BlogManók!
Magyarázatra szorul szerintem, hogy mit is keresett a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia junior és ifi csapata az erdő közepén éjjel 11-kor.
Kezdjük a magyarázkodást ott, hogy 5 évvel ezelőtt még naív kislány módjára jelentkeztem egy ilyen programra, hogy Éjszakai túra. Ez azt jelentette, hogy a suli előtt felszállunk egy buszra, ami elvisz az Isten háta mögé (jelen esetben a Vértesbe), majd az kirak az erdő szélére és... tessék kibontakozni!
Anno én vezettem a csoportot, a hülyék meg még hittek is nekem és máris az első kanyarban eltévedtünk :)
Tudni kell rólam, hogy én így nőttem fel, általános iskolában rengeteget kirándultunk, nagyon sok kilóméter van a lábamban, de akkor sem volt jobb, én nagyon nyafogós tudok lenni.
Akkor, 5 éve még a szüleim sem tudták, hogy ez az egész hogyan működik, és a végén a szerintük nagyon rossz szervezés miatt nem engedtek többet ilyen túrákra.
5 év telt el és a barátaim valahogy rábeszéltek az egészre, hogy tartsak velük a gyaloglásban. Hát igazából egyből igent mondtam, mert ha velük kell lenni, bárhová elmegyek.
Aztán jött a csavar: Tamásbá, az ifi edzője bejelentette, hogy október 22-én a csapat Éjszakai túrán fog részt venni. Egyrészt nagyon megörültem neki, hogy így legalább nem kell fizetnem, másrészt kicsit szomorkodtam, hogy így nem a barátaimmal tudok lenni, de nem gond, csapatépítés meg volt :)
A túra:
Délután 16:45-kor indultunk a csarnoktól Jani bácsi vezetésével megint. Páran a buszhoz érkeztek, de a kolisokért elmentünk a Rudasba. Nekem egyre jobban megjött a kedvem a túrázáshoz és nagyon jó hangulatunk volt még a buszon, ez pár óra múlva elcsitult. :D
Már a buszozás is egy nagy kaland volt, mert nehezen találtunk el a kiindulási ponthoz. De tudván, hogy régi barátaimat láthattam újra, ugyan a sötétben, ez mégjobban meghozta a kedvemet és nagyon boldog voltam. Köszönhetem ezt Szilvinek, Ákosnak, Dádinak és Gerinek :)
Az állomási pontok embereivel kezdtük el a túrázást és én úgy gondolom, hogy nagyon jó időt futottunk.. Igen, voltak pillanatok, amikor futottunk!
Az idő teljesen megfelelő volt, sőt talán egy kicsit melegebb annál, már a séta közben vetkőztünk.. Folyt rólunk a víz, rosszabb volt, mint egy erősítő edzés.
A lányok sajnos hamar feladták, mert talán a felénél nem tartottunk, amikor mindenki kiborult és haza akart menni. Engem meg csak ennyi idegesített, hogy sok ember vett körbe és nem fértem el.. És én meg egyáltalán nem szeretek sok ember közt sétálni gyorsan, szóval világi káromkodások közepette megkerültem a bandát és előre húzódtam :)
Egy állomási ponton éppen Geri állt, amikor figyelmeztetett arra, hogy az elkövetkezendő 1 kilóméteren a megjelölt szakaszon menjünk, és semmiképp sem húzódjunk balra. Rendesen beijesztett mindenkit, én meg nem győztem nyugtatni az embereket, hogy biztosan csak nagy szakadék van, nehogy beleessünk. De nem éppen ez volt, viszont Geri azért sem akarta elmondani, hogy mi az istenért ne menjünk mi balra :D
Majd közölték velünk, hogy hát vadászati szezon van és, hogy világítsunk, mert a vaddisznó nem világít. :D Kicsit megtorpantam akkor... Izgalmassá tette a túrát :)
Voltak azonban pillanatok, amikor lámpafény nélkül sétáltunk a sötét erdő szélén, beton úton, szerintem az nagyon hangulatos volt.
Tudván, hogy ezt az utat én már másodjára járom meg, kicsit magabiztosnak éreztem magam és csak mosolyogtam a lányokon, igaz sajnáltam őket, de ezt elkell viselni... 5 éve ugyanezeket a szenvedéseket éltem át :D
Amikor már csak lefele mentünk, sajnos az út elég szar volt, kavicsos és gödrös, csúszott, mert esett az eső, de akkor Tibcsibával voltam és beszélgettünk, mindenről, ami csak az eszünkbe jutott... Baromi jól esett!
Az esőről jut eszembe, hogy fogadni lehetett volna a lányokkal, ki lesz az első, aki beleharap a fűbe. Talán az első esésénél nem voltam ott, de voltak pillanatok, amik örökre bennem maradnak :D
- Dorka belelépése a lábszárközépig érő pocsolyába.
- Zsófi cipőjének beleragadása a sárba.
- Kicsi kiakadása: ' Anya, ez akkora szar, hogy ilyet te még nem szartál! '
- Berta Bia kikiáltotta, hogy ez volt élete legrosszabb születésnapja :) ( Utólag is Boldog Születésnapot Cunci♥)
Hajnalig tudnám sorolni, de a lényeg hogy csapatunk nem tévedt el. És valószínű ilyen túrán soha többet nem veszünk részt. (Vagy max majd csak én egyedül, jövőre :D)
A cél az volt, hogy 5 óra alatt megtegyük az egész távot, hát nem okoztunk csalódást. Geri az állomás pontján megállított minket, mert annyira gyorsak voltunk, hogy az emberek még nem érekeztek meg a helyükre :)
A végállomás egy kis kocsma volt, ahol paprikáskrumplival és forró teával vártak már minket, ott volt Szemibá és Sacca is.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam :)
Sajnos most nem mentünk fel a várba, ott pedig csodálatos a kilátás, már volt szerencsém megnézni.
Amikor visszaszálltunk a buszra, már mindenki meg volt nyugodva, csöndes volt a haza út, szundizott a csapat. Én pontosan 1 órára értem haza, gyorsan lefürödtem, hát emberek ennyire még nem becsültem meg a vizet.. Ja de, minden táborozás után :) Olyan jó tisztának lenni :D Majd leültem és csak ettem, de úgy nézhettem ki, mint egy részeg ember, esküszöm csak tömtem magamba a szendvicset és lógattam a fejemet a fáradtság miatt. Kb fél2-kor feküdtem le.
Ma reggel megfogadtam, hogy ha én a suliba gyalog merek menni, megveretem magam valakivel. Anyunak panaszkodtam, hogy én a wc-re is busszal fogok innentől kezdve járni :D
Nem pihentem ki magam teljesen, de a mai nap erre tökéletes lesz.
